Page 13 - XV. Aritmia és Pacemaker Kongresszus előadáskivonatai

Kongresszusi összefoglalók
Abstracts

Pitvarfibrilláció rekurrenciájának kockázatbecslése Diagnosztikus nehézségek elektrofiziológiai
abláció után: A LEAP-AF pontrendszer vizsgálat során peri-AV nodális, fokális pitvari
Orbán Gábor, Boga Márton, Szegedi Nándor, Salló Zoltán, tachycardia esetén
Nagy Klaudia Vivien, Osztheimer István, Perge Péter, Pap Róbert, Bencsik Gábor, Miklós Márton, Benák Attila,
Herczeg Szilvia, Komlósi Ferenc, Tóth Patrik, Merkely Béla, Szili-Török Tamás, Sághy László
Gellér László Szegedi Tudományegyetem, Belgyógyászati Klinika,
Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Centrum, Szeged
Budapest
Bevezetés: A peri-AV nodális, fokális pitvari tachycardia (FAT)
Bevezetés: A pitvarfibrilláció (PF) világszerte a leggyakoribb sokszor AV csomó reentry tachycardiára (AVNRT) emlékeztet
tartós szívritmuszavar. A pulmonális véna izoláció (PVI) a leg­ elektrofiziológiai (EP) vizsgálat során és a differenciálás nehéz­
hatékonyabb ritmuskontroll módszer a PF esetében. Azonban ségekbe ütközhet.
a PVI után az aritmiamentes hosszú távú sikerarányban nagy Betegek és módszer: Retrospektív módon elemeztük azokat
különbségek fordulnak elő. az eseteket, amelyek során kezdetben AVNRT diagnózisa volt
Célkitűzés: Célunk az volt, hogy azonosítsuk az abláció hosz­ felállítva az EP vizsgálat alatt, de végül fokális pitvari tachycar­
szú távú sikerességét befolyásoló legfontosabb klinikai és pro­ dia igazolódott. Vizsgáltuk a téves diagnózis hátterében álló
cedurális tényezőket. További célunk volt egy prediktív modell okokat.
kidolgozása, amellyel a PVI utáni PF-rekurrencia kockázatát Eredmények: 2010 és 2014 között 290 FAT esetből hat (2%)
megbecsülhetjük. során (5 nő, átlag életkor: 58,7±3 év) került sor téves AVNRT
Módszerek: Retrospektív elemzést végeztünk 2455 egymást diagnózis felállítására az EP vizsgálat során. Kettős AV csomó
követő PF-betegről, akik PVI-n estek át a Semmelweis Egye­ pálya fiziológia és <70 msec VA intervallum a tachycardia alatt
tem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján 2006 és („A on V” tachycardia) 5/6 (83%) esetben volt észlelhető. Kam­
2023 között. Klinikai, echokardiográfiás és procedurális adato­ rai overdrive pacing (VOP) sikertelen volt VA block, vagy a rit­
kat gyűjtöttünk. A PF-rekurrenciát bármely, a 90 napos blanking muszavar terminációja miatt 5/6 (83%) esetben. Ineffektív lassú
perióduson túli, 30 másodpercnél hosszabb pitvari aritmiaként pálya ablációra 4/6 (67%) esetben került sor, amelyet követően
definiáltuk, amelyet EKG-n vagy Holter-felvételen dokumen­ a tachycardia alatt AV block volt észlelhető három esetben. Az
táltak. A rekurrencia prediktorait LASSO Cox regresszióval, FAT diagnózis helyes felállítását követően a tachycardia fókusz
többszörös imputációval azonosítottuk. A LEAP-AF kockázati sikeres ablációjára a jobb pitvari para-His régióban 1 (17%), az
pontrendszert a szignifikáns prediktorokból származtattuk, és aorta noncoronariás tasakjában 3 (50%) és a bal pitvarban az
10 000­szeres bootstrap módszerrel validáltuk. A diszkriminá­ aortomitralis continuum területén 2 (33%) esetben került sor.
ciót és a kalibrációt C-statisztikával és observed-to-expected Következtetés. A FAT tévesen AVNRT-nek diagnosztizálható. A
(O:E) aránnyal értékeltük. A rizikóstratifikációt Kaplan-Meier hiba hátterében leggyakrabban peri­AV nodális fókusz, valamint
görbékkel szemléltettük. egyidejűleg fennálló kettős AV csomó pálya fiziológia és siker­
Eredmények: PF-rekurrencia 985 betegnél (40%) fordult elő, telen VOP állnak. Többször inadekvát lassú pálya abláció is tör­
medián 321 (146–575) nappal a PVI után. A LEAP-AF pont­ ténik a téves diagnózis következtében. Ezekben az esetekben
rendszert hat független prediktorból alkottuk meg: női nem (2 alternatív diagnosztikus manőverek használata szükséges.
pont), 60 év feletti életkor (1 pont), perzisztens PF (2 pont), PF
mint iniciális ritmus (4 pont), bal pitvari átmérő ≥40 mm (2 pont)
és E-hullám sebessége ≥80 cm/s (1 pont). A pontrendszer mér­
sékelt prediktív teljesítményt mutatott (C-statisztika 0,62, O:E
1,16); a 36 hónapos aritmiamentes túlélés alacsony kockázatú
(0-4 pont) betegeknél 63,7%, magas kockázatú (≥5 pont) bete­
geknél 45,2% volt.
Konklúzió: Sikeresen kifejlesztettük a LEAP-AF pontrendszert
az abláció utáni individuális rekurrencia­kockázat becsléséhez.
Bár prediktív teljesítménye mérsékelt, a LEAP-AF pontrendszer
felülmúlja a meglévő modelleket, és segítheti az abláció utáni
személyre szabott utánkövetési stratégiák kialakítását.

B 12