Page 10 - XV. Aritmia és Pacemaker Kongresszus előadáskivonatai
P. 10

Kongresszusi összefoglalók
                                                                                                           Abstracts



        Farmakológiai kardioverzió sikertelensége a bal       Alternatív vénás hozzáférés sikeres alkalmazása
        pitvari hegesedés prediktora perzisztens pitvar-      vena cava inferior interruptio esetén
        fibrilláció miatt katéterabláción áteső betegekben    Krányák Dóra
        Keserű Márk, Jánosi Kristóf, Debreceni Dorottya,      Szegedi Tudományegyetem, Belgyógyászati Klinika, Kardiológiai
        Ferencz Arnold, Bocz Botond, Torma Dalma, Kupó Péter  Centrum, Szeged
        Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Szívgyógyászati Klinika,
        Pécs                                                  A katéterabláció a supraventricularis tachycardiák és a paroxys­
                                                              malis pitvarfibrillatio kezelésének elsővonalbeli módszere. A be­
        Bevezetés: Pitvarfibrilláció (PF) során gyakran megfigyelhető   avatkozás standard megközelítése a vena femoralis, azonban
        a  pitvari  szövetek  fibrotikus  átépülése,  hegesedése.  Klinikán­  anatómiai variációk – mint a vena cava inferior (VCI) interruptio
        kon  perzisztens  PF  miatt  katéterablációra  referált  betegeknél   – alternatív hozzáférési stratégiákat tehetnek szükségessé.
        a beavatkozást megelőzően elsődleges célunk a sinus ritmus   Két betegünknél (40 éves nő - paroxysmalis supraventricularis
        visszaállítása. Ennek érdekében amiodaron telítéssel farmako­  tachycardia; 70 éves férfi – paroxysmalis pitvarfibrillatio) a katé­
        lógiai kardioverziót (FCV) végzünk, konverzió hiányában elekt­  terabláció elvégzése első ülésben meghiúsult a katéter felveze­
        romos kardioverziót (ECV) alkalmazunk.                tés kudarca miatt. A vénás anatómia pontosítása céljából mind­
        Módszerek: Prospektív vizsgálatunkba 57 perzisztens PF-ben   két esetben kontrasztanyagos CT vizsgálatot végeztünk, mely
        szenvedő  beteg  került  bevonásra,  akik  amiodaron  telítéssel   VCI interruptiot igazolt. Második ülésben a jobb oldali V. jugula­
        FCV-ben  részesültek.  Konverzió  hiányában  ECV-t  végeztünk,   ris és a bal oldali V. subclavia felől pozícionáltuk katétereinket.
        majd valamennyien katéterabláción estek át.  A betegeket két   Intracardialis ultrahang vezérlés mellett végeztünk ezt követően
        csoportba  soroltuk  annak  alapján,  hogy  a  sinus  ritmust  FCV-  AV-csomó reentry miatt lassú pálya modifikációt, ill. transsepta­
        vel  (FCV-csoport)  vagy  annak  sikertelensége  esetén  ECV-vel   lis behatolásból pulmonális véna izolációt. Mindkét beavatkozás
        (ECV-csoport)  tudtuk  helyreállítani.  Az  ablációt  megelőzően   sikeresen és szövődménymentesen zajlott. Ritmuszavar recidí­
        elektroanatómiai térképezéssel meghatároztuk a bal pitvari he­  va a 21­, ill. 29 hónapos utánkövetésünk során nem jelentkezett.
        gesedés mértékét, és összehasonlítottuk a két csoport vonatko­  A VCI interruptio ritka anatómiai variáció, amely azonban nem
        zásában. Vizsgáltuk továbbá a procedurális adatokat, valamint   zárja ki a katéterabláció elvégzését. Preprocedurális képalkotás
        az éves utánkövetési időszak recidívaarányát is.      és intracardialis ultrahang segítségével alternatív vénás hozzá­
        Eredmények: Az FCV-csoportban szignifikánsan kisebb arány­  férést használva akár komplex ablációk is biztonságosan és ha­
        ban volt kimutatható bal pitvari hegesedés az elemszámra ve­  tékonyan kivitelezhetőek.
        títve,  az  ECV-re  konvertálódó  csoporthoz  képest  (54.2%  vs.
        78.8%, p<0,05). Az   FCV   sikertelensége   a   bal   pitvari
        hegesedés   független   prediktorának   bizonyult. A procedurá­
        lis paramétereket illetően nem tudtunk szignifikáns különbséget
        kimutatni a két csoport között: a procedúraidő (73,3 ± 23,7 vs.
        79,6 ± 21,9 perc, p=0,15), a fluoroszkópia ideje (115 [18;188] sec
        vs. 139 [65;181] sec, p=0,60) és dózisa (13 [4;49] vs. 10 [4;48]
        mGy, p=0,72)
        megközelítőleg azonosnak bizonyult. Az éves utánkövetési ada­
        tainkat megvizsgálva a recidívarátában sem mutatkozott szig­
        nifikáns  eltérés  a  csoportok  között  (FCV:  3/24  vs.  ECV:  9/33;
        p=0,18)
        Konklúzió: Eredményeink alapján az FCV sikertelensége per­
        zisztens PF miatt katéterabláción áteső betegek esetében bal
        pitvari hegesedés jelenlétére utal.




























                                                           B 9
   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15